Fekvése
Csongrád-Csanád megye keleti határán, Makótól 28 kilométerre-északkeletre fekszik. Szomszédos települések: észak felől Nagyér (2 kilométerre), délkelet felől Mezőhegyes (9 kilométerre), dél felől Pitvaros (3 kilométerre), délnyugat felől Csanádalberti (6 kilométerre). Északnyugat felől Tótkomlóshoz tartozó külterületek határolják, illetve egy ponton északkelet felől is határos a várossal, annak központja azonban közel 10 kilométer távolságban helyezkedik el.
Megközelítése
A településen észak-déli irányban végighalad a Tótkomlóstól Pitvarosig, majd onnan Makó-Rákosig húzódó 4426-os út, ezen érhető el mindkét végponti település irányából. Az M43-as autópálya legközelebbi csomópontja Csanádpalota-Kövegy között található, mintegy 12-13 kilométerre; onnan a 4451-es, 4434-es, majd a 4426-os úton érhető el a község.
Vonattal a MÁV 121-es számú Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes–Battonya-vasútvonalán közelíthető meg a település. Ambrózfalva megállóhely a vonal állomásainak viszonylatában Nagyér megállóhely és Pitvaros megállóhely között található; fizikailag a község keleti peremén helyezkedik el, közúti elérését egy alsóbbrendű önkormányzati út teszi lehetővé.
A Volánbusz menetrend szerinti autóbuszai, amelyek Ambrózfalvát összekötik a környező községekkel és városokkal, a település belterületén két helyen is megállnak.
Története:
Története az 1840-es évekre nyúlik vissza mikor 120 békéscsabai szlovák dohánykertész-családot telepítettek be. Kis-Pitvaros néven Pitvaros településrésze volt. Mai nevét báró Ambrózy Lajos temesi királyi kincstári igazgató után kapta1849-ben.
A későbbiek során dohánykertész-családok megválthatták a kincstár tulajdonában lévő földjeiket, s akik ezt tették, felhagytak mesterségükkel, és a továbbiakban főként kalászosokat és takarmánynövényeket termeltek. A közeli mezőhegyesi cukorgyár felépülése után megnőtt a cukorrépát termelők száma is.
Az evangélikus egyház jóvoltából iskola, imaterem és lelkészlak épült a településen. Később megnyílt a Mezőhegyes-Tótkomlós-Orosháza vasútvonal, amelyen a falunak Nagyérrel (akkori nevén Nagymajláth) közös megállója létesült a településtől keletre.
Az 1900-as évek elején új állami iskola és óvoda is épült Ambrózfalván. A községet 1918 áprilisától 1920 márciusáig román katonaság tartotta megszállva.
A település nemzetiségi összetétele gyökeresen változott meg ekkor, amikor a szlovákok kitelepülése és a Szlovákiából kitelepített magyarok betelepülése után a magyarság került túlsúlyba.
Az 1949-ben megalakult Dimitrov Mezőgazdasági Termelőszövetkezet később egyesült a Felszabadulás Termelőszövetkezettel, amely még ma is folytat gazdálkodó tevékenységet a községben.
Ambrózfalva 1973-ig önálló tanácsú község, majd 1973-tól 1990-ig a pitvarosi közös tanács társközsége volt. 1990 óta önálló, szabadon választott képviselő-testület irányítja a települést.
A község az 1950-es megyerendezés előtt Csanád vármegye Központi járásához tartozott.
Látnivalói
- Községháza (a 19. század végén épült)
- A két világháború hősi halottainak emlékműve
- A napba néző kislány, Ilyés Anna szobra a község főterén
- A település alapításának 150. évfordulója alkalmából emelt obeliszk
- Podsztyenás (előtornácos) szlovák parasztház
- Romantikus stílusú evangélikus templom
További képek Ambrózfalváról:
