Makó Magyarország délkeleti részén, Csongrád – Csanád megyében, a Maros-partján található. A korábban vöröshagyma termesztéséről ismert várost mára már leginkább organikus épületei, virágos utcái, jótékony hatású termálvize és családbarát kikapcsolódási lehetőségei miatt keresik fel a turisták.
Makovecz Imre a magyar organikus építészet zászlóvivője, Kossuth-díjas tervező munkái közül a Hagymatikum Gyógyfürdőn túl a legtöbb található a városban, mint például a makói buszpályaudvar az Erdei János Városi Sportcsarnok, de keze nyomát mutatja helyi általános iskola, bölcsőde, közterek, szobortalapzatok illetve a Hagymaház a város kulturális intézménye is, amely organikus, négytornyú épület nemzetközileg is jegyzett látványosság. Utóbbi 390 ülőhellyel ellátott előadó színpadát antropomorf, emberi bordarendszert ábrázoló faszerkezet fedi, nyaranta pedig kültéri előadásoknak ad otthon, mintegy 1400 fő számára.
A városközponttól 2,5 km-re a Maros-partján található a Lombkorona sétány, amely Európában egyedülálló létesítményként a fák ágai között magasan sétálva mutatja be az ártéri környezet és élővilágot. A sétány 200 méter hosszú, melyhez 25 méter magas kilátótorony tartozik, ahonnan 45 méteres csúszda vezet le a talajig.
A parton tovább sétálva jut el az érdeklődő a Kaland-partra. Közvetlen a folyó partján található kalandpálya mászófallal, magaslati fészkekkel valódi kihívást kínál gyermekeknek, felnőtteknek, aki próbára akarja tenni kitartásukat, ügyességüket.
A strand másik nevezetessége a 10 méter magasan futó canopy pálya, amely két, nagyjából tíz méter magas acéltoronyból áll, amelyet egymással szemben, a Maros két partjánál állítottak fel, és ezeket a monstrumokat egy-egy drótkötél köti össze, ahol Magyarországon egyedülálló módon a folyó fölött lehet átcsúszni kb. 160 méteres távon.
A part legújabb attrakciója, az inga. Aki szeretné kipróbálni, az a 18 m magasságban lévő toronyra felfüggesztett sodronykötéllel szinte szabadesésben zuhanhat be az inga két szára közé, majd köríves lengő mozgásban marad egy ideig.
























































