Fekvése – megközelítése
A dél-alföldi település Csongrád megye legszélén, Mezőhegyestől 6, Makótól 30, Szegedtől 60 kilométerre fekszik. Szomszédai: észak felől Ambrózfalva, kelet felől Mezőhegyes, dél felől Csanádpalota, nyugat felől pedig Csanádalberti.
A településen keresztülhalad a Gyula és Makó között húzódó 4434-es út, illetve a Tótkomlóstól Makó-Rákosig húzódó 4426-os út, közúton ezeken érhető el a község az említett, végponti települések irányából. Budapest, illetve az ország távolabbi részei felől a leginkább kézenfekvő megközelítési útvonal: a Kövegy-Csanádpalota közti leágazásig az M43-as autópályán, majd onnan a 4451-es, majd a 4434-es úton. Makóról, illetve a 43-as főút felől a 4434-es követésénél egyszerűbben, rövidebb útvonalon érhető el 4432-es, majd a 4426-os úton, de erre az útvonalra a sztrádáról nem lehet rácsatlakozni.
Vonattal a MÁV 125-ös számú Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes–Battonya-vasútvonalán érhető el a település, ahol a vasútnak egy megállási pontja van. Pitvaros megállóhely a vonal állomásainak viszonylatában Ambrózfalva megállóhely és Újmezőhegyes megállóhely – illetve utóbbi megszűnése óta Mezőhegyes vasútállomás – között található. Fizikailag a község keleti határszélén helyezkedik el, közúti elérését a 4434-es útból észak felé kiágazó 44 326-os számú mellékút teszi lehetővé.
Története
Pitvaros környéke az államalapítás kora óta lakott terület volt, még ha a Pitvaros név csak a középkor végén bukkant is fel. Ekkoriban a Korláth család birtoka terült el a mai település helyén, a család e vidéken letelepedő ága később Pitvarosi előnévvel különböztette meg magát.
A mai község 1816-ban létesült nagylaki evangélikus szlovák zsellérekből, valamint Gömör és Hont vármegyékből érkezett telepesekből. A királyi kamarától rájuk rótt, rosszul jövedelmező dohánytermesztés megtagadása után, 1843-ban területének kétharmadát elvették, s ott két új falut alapítottak: a mai Csanádalbertit és Ambrózfalvát. Munkát keresni – tavasztól őszig – a Dunántúlra, a Felvidékre is eljártak. Pitvaros történetében a második világháborúig a szlovák nemzetiség volt a meghatározó.
A település teljes népessége 1331 fő.
Nevezetességek
- A falu Neobizánc stílusban épült evangélikus templomát 1882-ben szentelték föl. A Pitvarosi evangélikus templom negyvenhárom méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló nyolc mázsás harangot Szlezák László aranykoszorús mester öntötte 1922-ben.
- Pitvarosi Puszták Tájvédelmi Körzet. Pitvaros természeti érték. A Pitvarosi Puszták Tájvédelmi Körzet európai jelentőségű madár élőhely a daruvonulás fontos védett területe. Kékvércse, túzok és sisakos sáska él itt. Tavasszal tömegesen virágzik a tavaszi hérics és ősszel a vetővirág és a védett őszirózsa. A határban nemzeti park található védett területekkel. Különleges növénytársulásai a pusztának védettek pl. a hérics. Az állatok közül a túzok, illetve több énekes és ragadozó madár.
- Szlovák Helytörténeti Gyűjtemény Pitvaros
További képek Pitvarosról:
